Tök mindegy, hogy kik a barátaim es ők hol laknak, valahogy mindig az a vége, hogy kimaradok dolgokból, mert messze vagyok…
-
-
Azt akarom, hogy mi évek múlva is kéz a kézben sétáljunk, és ha szembe jön egy régi iskola/munkatárs, akkor azt mondja, hogy: “ezek tényleg megcsinálták”.
-
Mindenkinek joga van az élethez!
Ha visszamegyünk 3-4 évet, az akkori énemhez, üvöltve mondaná, hogy igen és ki kérné magának, hogy máshogy meri gonolni bárki is!
Azóta viszont, sok minden változott bennem, sok mindent láttam, halottam. Azóta rájöttem, hogy a fenti mondat, csak egy szép ábránd.
Gondolom senkinek se kell bemutatnom a jelenlegi helyzetet, de azért egy rövid kis összefoglaló. Eddig is Lengyelországban volt a legszigorúbb az abortusz törvény egész európában, de ezen még sikerült szigorítani. Mostantól akkor is meg kell szülni a magzatot, ha bizonyítottan képtelen lesz az életre. Például, ha a születése után percekkel meg fog halni.
Mert mindenkinek joga van az élethez! Ez a jelmondat. Csak azt az apróságot felejtik el, hogy a nő (és a családja) már egy kifejlett élet, míg a magzat, csak az élet lehetőség, ugyan is bármi történhet, amíg megszületik. Például az anya spontán elvetélhet, vagy a magzat meghalhat az anyaméhben, vagy koraszülött lesz és nem éli túl.
Viszont, az leendő anyának már van élete, lehet karriere, családja, amit tönkre tehet akár egy egészséges magzat is nem, hogy egy beteg. Hiszen, ha már van két gyermeke, nem biztos, hogy el tud(nak) tartani egy harmadikat is, különösen, ha az a gyerek még beteg is lesz. Tönkre teheti az egész családot, ha nem tud soha magáról gondoskodni, akkor az egyik szülő mindig mellé lesz kötve, nincs szabadság, nincs pihenő. Ez kinek és miért jó?
Mindenkinek joga van az életre, de milyenre? Ki akar úgy felnőni, hogy otthon akár fizikailag, akár lelkileg folyamatosan bántják? Vagy árvaházban abban a tudatban, hogy nem kellett a szüleinek? Esetleg testi fogyatékkal, bezárva a saját testében.
Nem, a magzat nem tudja eldönteni, hogy akar-e élni, de a 12. héten, még érezni se érez semmit. Viszont az a nő, aki a szíve alatt hordja, tud felelős döntést hozni. Az abortusz nem egy 2 perces semmiség. Fizikailag és lelkileg is megterhelő. Úgyhogy, ha már egy nő kénytelen meghozni az a döntést, hogy nem tartja meg a magzatot, legalább lehetnénk annyira empatikusak, hogy nem nehezítjük meg megjobban az életet.
-
Újra itt…
-
-
-
“Itt vagyok, veled vagyok és szeretlek."❤
-
-
Nem voltunk sokáig barátok, a legjobbak se a másiknak, de mégis, te tudtad, hogy itt kell keresned, hogy mi van velem, akkor is, ha nem akartam kimondani…
Valószínűleg nem véletlen, hogy kb akkor hagytam abba a tumblizást, mikor már nem beszéltünk.
-